A november eleji pusztító szuper-tájfun átvonulása után az Ételt az Életért helyi munkatársai és önkéntesei azon dolgoznak, hogy minél több áldozatról tudjanak gondoskodni meleg ételek osztása által. Mostanra sikerült főzésre alkalmas helyszíneket találniuk, ahonnan naponta több ezer ember élelmezését tudják megoldani. Ez azonban napi 24 órás áldozatos munkát jelent a sokszor akár életveszélyes területeken.

November 11. (hétfő)

Egy manilai, önkéntesekből álló csoport Legaspi városába indult, onnan kétnapos hajóúton Samarba mennek tovább. Kisebb késésüket az okozta, hogy a különböző segélyszervezetek szinte egyszerre indultak ugyanabba az irányba szállítmányaikkal.

„Nagyon nehéz a helyzet, mert az emberek az éhezés és az őket ért trauma hatására teljesen megvadultak és kétségbe vannak esve. – mondja Balaráma dász, a helyi hatfős önkéntes csapat vezetője. Az Ételt az Életért program másik manilai önkéntes csapata indulásra kész.

„Több helyről is próbálunk támogatáshoz jutni: egy manilai csoport a helyiektől gyűjt, de mások is beszálltak a nemzetközi források felkutatásába.” – meséli Radha-lila, a Fülöp-szigeteki programunk koordinátora. „Erőfeszítéseink során a fő nehézséget a szállítás okozza. A jelenlegi ételosztó autónk, amit a mindennapos manilai munkánk során használunk, megbízhatatlan egy ilyen hosszú útra. Felkerestem az Indiai Kereskedelmi Kamarát, mert ők kapcsolatban vannak a C-130-cal (a hadsereggel), nekik már segítettek az összegyűlt készételek szállításában, a Jótékonysági Osztály igazgatója azonban tájékoztatott, hogy pillanatnyilag nem tud segíteni. Felvettem a kapcsolatot a Vöröskereszttel is, hogy adjanak kölcsön egy szállítójárművet, amit jóvá is hagytak, de sajnos két nappal ezelőtt az összes járművüket bevetették. Nehéz idők járnak most, pedig a szállítás a sikeres segélyakciónk legkritikusabb része, eddig viszont sajnos nem volt túl sok szerencsénk.”

„Bérelni is lehetne járműveket az épen maradt térségekből, amikkel az elkészült meleg ételeket a legérintettebb területekre tudnánk szállítani. Pillanatnyilag a legpraktikusabb az lenne, ha helikopterrel, légi úton tudnánk megoldani a szállítmányozást. Szerte a világon több önkéntes is felajánlotta a segítségét.”

 

November 15. (péntek)

„Tegnap délután az egyik önkéntes csapatunk beszámolt arról, hogy Leytében, az Abuyog Kulturális Központban megkezdték az ételosztást. Napi 1000 adag rizst és levest osztanak ki. Nem könnyű, mert ők is a tájfun által sújtott területen laknak és egy tőlük egyórás távolságra lévő helyen tudnak háromnaponta bevásárolni abból a kevéske adományból, amit a helyiektől sikerült összegyűjteniük.” – számol be Radha-lila a helyi eseményekről.

Észak-Cebuban, mely a Fülöp-szigetek második legnagyobb városa, egy másik csapat is pár napon belül munkához lát, és ellátja az áldozatokat meleg étellel.

„Mi azoknak a kitelepítetteknek biztosítunk majd ennivalót, akiket ma éjjel 11 órakor szállítanak át a fővárosból, Taclobanból Manilába. November 26-áig több mint 2000 áldozat érkezik majd erre a helyre.” – teszi hozzá a programkoordinátor.

’Itt, Leytében november 21-ig folytatjuk az ételosztást, ekkor Iloiloba, illetve Cebuba költözünk majd át, hogy ott folytassuk a tevékenységünket és segítsük a rászorulókat. A szállásunk egy félig lerombolódott előadóterem lesz, amit az abuyogi helyi kormány biztosít számunkra. Belül fel van ázva, ezért raklapokkal kell borítanunk majd a padlót, hogy munka közben szárazak maradhassunk.” – magyarázza Radha-lila.

November 18. (hétfő)

Tegnap éjjel megkezdtük az ételosztást a villamori légi támaszponton. Több mint 2000-en érkeznek majd ide, most naponta gyűlnek az áldozatok, akik mindenüket elveszítették és próbálják megtalálni a rokonaikat Manilában. Forró rizst, és tofus babos curryt főztünk.

Az Ételt az Életért csapata több mint 2000 adag ételt szolgált ki Tacloban városában, Paloban és Leytében. November 17-én, hétfőn 1500 embernek biztosítottak meleg ételt Mayorgában, Dulagban és Tolosában. „Szinte éjjel nappal dolgozunk” – meséli Balaráma dász. „Rengeteg időbe telik ilyen nehéz körülmények között elkészíteni az ételeket. Éjjel 1 órakor kezdünk a munkálatoknak, és reggel 8 körül indulunk útnak, hogy kiosszuk az ételt. Déltájban érünk vissza, és már neki is kezdünk újra, hogy meglegyen a délutáni szállítmány.”

„Az emberek nagyon boldogok, amikor ételt kapnak tőlünk. Szó szerint futnak utánunk. Taclobanban némileg lecsillapodott a helyzet, mivel a helyi lakosok zöme már elhagyta a várost.”

„Jelenleg úgy tervezzük, hogy 3-6 hónapig tudnánk biztosítani a folyamatos étkeztetést.” – magyarázza Radha-lila. Az Ételt az Életért Program önkéntesei 5 tábor felállítását tervezik a katasztrófa sújtotta térség különböző pontjain, ahol helyszínenként napi kétszeri, alkalmanként 2500 fős ételosztást szerveznek majd. A szükséges nyersanyagokat és termékeket a közeli, épségben maradt területekről folyamatosan fogják biztosítani.

Több segélyszervezet is dolgozik a térségben, az Ételt az Életért Program frissen készült vegetáriánus ételei azonban páratlan támogatást jelentenek a katasztrófa áldozatai számára. „Mi vagyunk az egyetlen ételosztó szervezet” – mondja Balarám. „A többiek hideg élelmiszert adnak, száraztésztát és nyers rizst. Az Ételt az Életét Program támogatása igen számottevő és valódi táplálékot jelent a test, az elme és a lélek számára egyaránt. Minket is boldoggá tesz, amikor látjuk a mosolygó arcokat, miközben esznek. Igazán megható látvány.”