Két hét alatt 6000 adag ételt osztott szét a négyfős magyar segélycsapat a boszniai Krisna-hívőkkel karöltve.

Egyházunk a Bosznia-Hercegovinát és Szerbiát ért természeti katasztrófa károsultjai iránt érzett mély együttérzését cselekvéssel párosította. Kötelességünknek tartjuk, hogy ne csak a saját országunk, vagy környezetünk, hanem szükség szerint akár szomszédos vagy távolabbi országokban élő embertársaink megsegítésére is készen álljunk. Amint azt más esetekben is tettük, egyházunk nem csupán pénzbeli támogatással, hanem személyes kétkezi munkával is hozzájárultunk a természeti csapás által sújtott emberek életének megkönnyítéséhez.

Egy négyfős tapasztalt egységet küldtünk a Szarajevóban található Krisna-hívők munkájának támogatására. Az ottani gyülekezet saját forrásból és erőfeszítésből már a katasztrófa másnapján munkához látott, és meleg ételek osztásával igyekezett a túlélőket és károsultakat szolgálni. A szükséges eszközökkel, szakértelemmel és gépjárművel felszerelt magyar csapat helyszínre érkezése óriási lökést adott a helyieknek, akiknek sem elegendő tapasztalatuk, sem erőforrásuk nem volt ahhoz a munkához, ami egy ilyen esetben szükséges. A folyamatosan változó körülmények, helyszínek, az emberek elkeseredettsége, a szervezési, közlekedési és egyéb nehézségek a kiküldött egység számára nem jelentettek kihívást, rugalmasságuk és a magyarokra jellemző találékonyságuk a helyiek addigi teljesítményét többszörösére növelték.

A szarajevói Krisna-templomot a rendkívüli helyzet és az óriási igények miatt tömegek számára történő ételkészítésre tették alkalmassá, ahol a helyi és a magyar csapat napi 14-16 órás munkával töltötte napjait. A többfogásos – főételből, friss salátából, házi készítésű szendvicsekből, gyümölcsből és édességből álló – menüvel minden nap a fővárostól több száz kilométeres távolságra fekvő falvakba, kisvárosokba szállították az ebédet.

A településeken az árvíz és a földcsuszamlások miatt hontalanul maradt emberek napi étkezését biztosították. Az amúgy is szűkösen, munka nélkül élő emberek rokonaiknál, vagy szomszédos falvak szintén nehéz körülmények között élő lakóinál, esetleg elszállásolásukra alkalmas középületekben találtak menedékre. A nincstelenné vált helyi lakosságot a katasztrófát követően további veszélyek is fenyegették: aknaveszély, fertőzések, fosztogatók, kétes üzletelők, stb. Utóbbiak miatt a lakosok bizalmatlanul fogadtak minden felbukkanó idegent. A magyar rendszámú segélyszállító autó látványa némi enyhülést hozott mindennapjaikba, és az alapvetően muzulmán vallású lakosság hamar a szívébe fogadta a segítő szándékkal naponta visszatérő Krisna-hívőket.

A magyar és a bosnyák hívők összesen 6000 tál meleg ételt készítettek és osztottak szét Közép-Bosznia falvaiban (Svrake, Vogošća, Olovo, Vares, Begov Han, Topcic Polje, Kahrimani, Nemila, Željezno polje és Orahovica).